Bemutatkozás

A Szombathelyi Szegényügyi Szabályzat megalkotója 
Szombathely, 1903 - Városlőd, 1944

1903. május 13-án született Szombathelyen, a Körmendi út 16. szám alatt. Szülei egyszerű, szegény, de dolgos emberek, akik mindent megtettek  azért, hogy a gyermekeik tanulhassanak.

A Premontrei Gimnáziumban érettségizik, majd egy rövid,  Papnevelő Intézetben eltöltött év után a rendőrségen helyezkedik el. A Pázmány  Péter Tudományegyetemen1926-ban szerez jogtudományi doktorátust. A következő  évben elnyeri a városi közgyám állását. Ebben a minőségében találkozik páter  Oslay Oswalddal, aki az Egri Norma szellemiségét propagálja. A ferences  rendházfő személyisége nagy hatást gyakorol rá. 1930-ban árvaszéki előadónak  nevezik ki, majd még az év decemberében árvaszéki jegyző lesz. Szorgalmából nem  csak a hivatali munkájára telik. Jól beszél, ír németül, franciául, olaszul és  eszperantó nyelven is.

Szombathelyen 1934. január 1-jével bevezetik az Egri Normát,  ekkor nevezik ki a Szegényügyi Hivatal vezetőjévé. Megválasztják a Szegényügyi  Testület tagjává, a Szegényügyi Bizottság előadójává. 1935-ben sikeres  közigazgatási vizsgát tesz. Kiemelkedő szerepet játszik az új Szombathelyi  Szegényügyi Szabályzat megalkotásában.

Egyre tevékenyebben vesz részt a közéletben. Előbb  cikksorozatban számol be Szombathely város népjóléti és gyermekvédelmi  intézményeinek történetéről, majd minden fórumon lelkesen ismerteti a  szegénygondozás új rendszerének előnyeit. Ekkor írja meg az első könyvét is  "Szegénység, szegénygondozás" címmel. A könyv felöleli a szociális  gondoskodás hazai és nemzetközi történetét. Közben az egri normás  szegénygondozás továbbfejlesztésén munkálkodik. 1936-ban és 1937-ben  szerkesztésében megjelenik a "Szent Márton Naptár", amelyekben a szépirodalmi  írások mellett szociális ihletésű cikkek is olvashatók. 1937-ben lát napvilágot  a "Szociális igazságot" című könyve, amelyben a társadalom lelkiismeretére  kívánt hatni. Ez évben a szociális problémák iránti érzékenyítés érdekében  javaslatára bevezetik a szociális nevelést a város középiskoláiban.

1938-ban kinevezik aljegyzővé, a Felvidék visszacsatolását  követően Losonc város főjegyzőjévé, majd a város polgármester-helyettese lesz.  Ekkor készül a közigazgatásban dolgozók számára írt kézikönyve. 1941-ben  Újvidékre kerül városi tanácsosnak. Itt jelenik meg a "Szegénység,  szegénygondozás" második kiadása, amelyben ismerteti a "Magyar Norma"  tapasztalatait. A háborús események tovább sodorják, rövidesen Kiskunfélegyháza  polgármestere lesz. Ebben a minőségében éri a halál, amikor menekülés közben,  1944. október 23-án Városlőd határában autóbalesetet szenved. A szombathelyi  Szent Márton temetőben helyezték végső nyugalomra. Nevét utca, Szombathely  legnagyobb szociális intézménye és a kiváló szociális munkáért adható díj őrzi.